Bevezető megjegyzések
1. A fogalmak meghatározása
a. Kiskorú vagy kiszolgáltatott személy szexuális zaklatása egy felnőtt által kiskorú vagy kiszolgáltatott személlyel szemben végzett szexuális tevékenységgel történik, amely az intimitás határainak megsértésétől a nemi erőszakig terjed. Tetteiért kizárólag büntetendő cselekményt elkövető felelős még akkor is, ha a cselekmény a kiskorú vagy kiszolgáltatott személy beleegyezésével vagy akár kérésére történt (vö. Normae, 6. cikk.; Vos estis lux mundi, 1. cikk.).
b. Kiskorú mindenki, aki a 18. életévét még nem töltötte be (CIC 97. k. 1. §) vagy a törvény erejénél fogva a kiskorúval egyenlő elbánás alá esik (Vos estis lux mundi, 1. cikk. 2. § a) pont).
c. Kiszolgáltatott személy mindaz, aki aki beteg, fizikailag vagy pszichésen korlátozott, vagy személyes szabadságától meg van fosztva, ami által ténylegesen akár alkalmilag, a felfogás és az akarás képességében, de legalábbis a sérelem elleni ellenállás képességében korlátozott (Vos estis lux mundi, 1. cikk 2. § b) pont).
d. A klerikus által a CIC 1398. kánon 1. §. 1. és 3. pontja szerint elkövetett büntetendő cselekménye bűnvádi keresetének elévülési ideje 20 év, amely az áldozat 18. életévétől telik (vö. CIC 1362. k. 1. § 2.). A Hittani Dikasztérium eltekinthet az elévülési időtől (vö. Normae, 8. cikk. 3. §). A laikus vagy nem klerikus szerzetes által elkövetett CIC 1398. kánon 2. §-a szerinti büntetendő cselekmények bűnvádi keresetének elévülési ideje 7 év (vö. CIC 1362. k. 1. § 2.).
e. A megyéspüspök, az eparcha és a velük egyenlő elbírálás alá eső személyek, valamint a megszentelt élet intézményének és apostoli élet társaságának legfőbb elöljárói esetében a szöveg további részében az ordinárius fogalmát használjuk.
2. A bűncselekmény tartalma
A jelenlegi szabályozás szerint a klerikusok a következő erkölcs elleni bűntetendő cselekményeket követhetik el, amelyek a Hittani Dikasztérium hatáskörébe tartoznak:
a. Hatodik parancs elleni büntetendő cselekmény kiskorúval vagy olyan személlyel, aki állapotszerűen nem rendelkezik értelmének teljes használatával, vagy aki számára a jog ugyanilyen gyámságot ismer (CIC 1398. k. 1. § 1.).
b. Kiskorúról vagy állapotszerűen értelmük teljes használatával nem rendelkező személyekről készült pornográf képek erkölcstelen módon történő szerzése, magánál tartása, bemutatása vagy terjesztése. (CIC 1398. k. 1. § 3.).
c. Hatodik parancsolat elleni bűn kapcsán történő bűntárs feloldozása (CIC 1384. k.).
Büntetendő, azonban nem a Hittani Dikasztérium hatáskörébe tartozik, az olyan laikus vagy megszentelt élet intézményei vagy apostoli élet társaságai nem klerikus tagja által elkövetett cselekmény, amelyben megvalósítja a hatodik parancs elleni büntetendő cselekményt kiskorúval vagy olyan személlyel, aki állapotszerűen nem rendelkezik értelmének teljes használatával, vagy aki számára a jog ugyanilyen gyámságot ismer (CIC 1398. k. 2. §).
3. Az ártatlanság vélelme
A megvádolt személyt az ártatlanság vélelme illeti meg, amíg bűnössége be nem bizonyosodik (CIC 1321. k. 1. §), még akkor is, ha az ordinárius a vádak tisztázásáig büntető óvintézkedésként korlátozza szolgálatának gyakorlását. Hamis és rágalmazó vádak esetén mindent meg kell tenni az igazságtalanul megvádolt jó hírnevének helyreállítása érdekében.
A bűncselekményt feljelentő személlyel szemben tisztelettel, meghallgatással, segítségnyújtással és gondoskodással kell viseltetni (vö. Vos estis lux mundi, 5. cikk). A feljelentés megtételét az evangéliumi mérce alkalmazásának összefüggésében kell vizsgálni (vö. Mt 18,15-17), és a hívek által az egyház lelkipásztori gondoskodásában való részvétel tükrében.
II. Az egyházi jogszabályok alkalmazása feljelentés esetén
1. A feljelentés megtétele és ennek minimális formai követelményei
Minden klerikus és a megszentelt élet intézményeinek vagy az apostoli élet társaságainak tagja, amint értesül arról, vagy megalapozott oka van feltételezni, hogy a jelen Irányelvek I/2. pontjában említett büntetendő cselekmények valamelyikét elkövették, köteles azt haladéktalanul jelenteni az illetékes ordináriusnak (vö. Vos estis lux mundi, 3. cikk 1. §). Az említetteken kívül minden krisztushívő, különösen aki az egyházban valamilyen hivatalt visel vagy szolgálatot gyakorol, hasonlóképpen járhat el.
a. Bejelentésnek (notitia de delicto vagy notitia criminis) minősül egy feltételezett büntetendő cselekményről szóló minden olyan információ, amely eljut az ordináriushoz (vö. Vademecum 2.0, 9.).
b. A bejelentést tevőnek a panaszt írásban, aláírásával ellátva kell benyújtania az ordináriushoz vagy az általa erre felhatalmazott személynek. Minden ordináriusnak ki kell jelölnie az egyházmegye szintjén olyan személyeket, akikhez a panaszosok fordulhatnak. A felhatalmazott személyek nevét közzé kell tenni az egyes egyházmegyék honlapján és azok hivatalos körleveleiben. A CEICM területén a panaszokat a püspöki ordinariátusokhoz kell benyújtani, a Szerb Köztársaságban lévő egyházmegyék esetében pedig a panaszok benyújtásának rendszere az Újvidéki Egyházmegyeközi Elsőfokú Bíróság. Amennyiben a bejelentés nem az ordináriushoz közvetlenül érkezik, úgy azt azonnal továbbítani kell számára.
c. Ha a panaszos kiskorú vagy gondnokság alatt álló, jogilag nem cselekvőképes személy és amennyiben a bejelentését szóbeli formában teszi meg, szüleinek vagy gyámjának jelen kell lennie. A szóbeli formában előadott bejelentést a panaszosnak írásba kell foglalnia, vagy ha nem képes azt maga megírni, akkor a meghatalmazott személy előtt, vagy inkább az ő segítségével kell megírnia, akinek azt haladéktalanul át kell adnia a Rendfőnöknek.
d. A bejelentésnek tartalmaznia kell a feltételezetten elkövetett büntetendő cselekmény lehető legtöbb körülményének leírását, mint például az események idejére és helyére, az érintett vagy értesített személyekre és minden egyéb olyan körülményre vonatkozó utalást, amely hasznos lehet a cselekmény pontos feltárásához (vö. Vos estis lux mundi, 3. cikk 4. §).
e. Az ordináriusnak minden egyes esetet haladéktalanul meg kell vizsgálnia, függetlenül attól, hogy milyen forrásból jutott tudomására az információ az esetleges büntetendő cselekményről, még akkor is, ha a bűntetendő cselekményről szóló hír olyan forrásból származik, amely hitelessége első benyomásra kétségesnek tűnhet (vö. Vademecum 2.0, 12.).
2. A bejelentés hitelességének értékelése és az egyházi hatóság kötelezettségei
Ha az ordináriushoz olyan bejelentés érkezik, amely legalább a valószínűség látszatát kelti, azaz már önmagában nem zárja ki a büntetendő cselekmény megvalósulásának lehetőségét (vö. Vademecum 2.0, 18.) ki kell vizsgálnia a bejelentett tényeket, és meg kell tennie a következő lépéseket:
a. Amint hírét veszi annak, hogy a joghatósága alá tartozó klerikus vagy az 1398. kánon 2. §-a szerinti laikus, kiskorú vagy kiszolgáltatott személyt szexuálisan zaklatott, az ordinárius köteles haladéktalanul elvégezni a hír hitelességének alapvető értékelését (vö. CIC 1717. kán.). Nem indul előzetes vizsgálat olyan bejelentés esetén, amely teljeséggel megalapozatlan és ezért minden további vizsgálat teljesen felesleges.
b. A gyónási titok sérthetetlensége mindig érvényben marad (vö. CIC 983. kán.).
c. A gyakorlatban az ordináriusnak mindig lehetősége van a kiskorúak és kiszolgáltatott személyek védelmére azáltal, hogy egyházmegyéjében bármely klerikus tevékenységét korlátozza. Az ordinárius személyesen vagy megbízottja útján végzi el a bejelentés hitelességének vizsgálatát, amelynek a lehető legrövidebb időn belül meg kell történnie. Ebben a szakaszban az ordinárius dönt arról, hogy tájékoztatja-e a megvádolt személyt az ellene felhozott vádakról, és hogy tesz-e ellene bármilyen intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozza az állítólagos bűntetendő cselekmények megismétlődésének lehetőségét, miközben az ártatlanság vélelme mindaddig mindenkit megillet, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.
d. Ha megállapítást nyer, hogy a jelzett cselekmény hitelt érdemlő, azaz nem zárható ki a büntetendő cselekmény elkövetésének lehetősége, az ordinárius előzetes vizsgálatot kezdeményez.
e. Az állami hatóságokkal szemben fennálló jogaival összhangban, ügyelve a dokumentáció vezetésére és elkerülve a vele szembeni elrettentés minden formáját, az elkövetőt fel kell hívni arra, hogy amennyiben a körülmények úgy kívánják, jelentkezzen az illetékes állami szerveknél.
f. Azokban az esetekben, amikor a szexuális visszaélés a bűnbánat szentsége ellen elkövetett más bűntetendő cselekményhez kapcsolódik (vö. Normae, 4. cikk), a bejelentő nevét sohasem szabad felfedni a feltételezett büntetendő cselekményt elkövető személy előtt, hacsak bejelentő maga ehhez beleegyezését nem adta (vö. Normae, 4. cikk, 2. §).
g. Azokban az esetekben, amikor a feltételezett büntetendő cselekmény elkövetésének lehetősége és így a bejelentés hitelessége kizárt, és az ordinárius nem indít előzetes vizsgálatot, azonban a vonatkozó dokumentációt (bejelentés) és annak megalapozatlanságáról szóló feljegyzést az egyházmegyei titkos levéltárában meg kell őrizni, amellyel szükség esetén megindokolhatja az eljárást és megmagyarázhatja döntését (vö. Vademecum 2.0, 16.).
3. Előzetes vizsgálat
a. Ha az elkövetett bűntetendő cselekményre vonatkozó információ hitelessége nem zárható ki, az előzetes vizsgálatot a 1717. kánon szabálya szerint kell lefolytatni.
b. Hacsak súlyos okok nem szólnak ellene, a megvádolt személyt tájékoztatni kell az ellene felhozott vádakról, és lehetőséget kell adni neki, hogy válaszoljon azokra.
c. Az előzetes vizsgálat során a további bűntetendő cselekmények esetleges megismétlődésének megelőzése és az érintettek védelme érdekében az ordinárius elrendelheti az 1722. kánonban meghatározottakat (pl. az egyházi szolgálat gyakorlásának korlátozása, a szolgálattól való felfüggesztés, gyermekek, fiatalok és kiszolgáltatott személyek közeledésének megtiltása), azonban az ártatlanság vélelme az ellenkező bizonyításáig továbbra is érvényben marad.
d. Az alkalmazott intézkedések hatásának megszűnését határozat rendeli el, amikor azok szükségessége megszűnik. Ezen intézkedések hatása automatikusan megszűnik a büntető eljárás befejeződésével (vö. 1722. kan.).
e. Az intézkedéseket lehetőleg magával a klerikussal (esetleg egy általa megbízott személlyel, pl. ügyvéddel) együttműködve kell meghozni, nem csökkentve ezáltal azok hatékonyságát; az intézkedések alkalmazását semmiképpen sem szabad a klerikus beleegyezéséhez kötni (vö. 1722. can.).
f. Ha a szóban forgó cselekmény még nem váltak közismerté, minden olyan intézkedést meg kell tenni, amely megakadályozza bármely érintett jó hírnevének sérülését. Az említett intézkedések alkalmazásának okait nem szabad nyilvánosságra hozni, kivéve, ha erre alapos ok szól.
g. Az előzetes vizsgálat során végzett cselekményeket pontosan dokumentálni kell, amely megőrzendő a 1719. kánon normájának megfelelően.
h. Amennyiben a Hittani Dikasztériumnak fenntartott büntetendő cselekmény elkövetése forog fenn, az előzetes vizsgálat lefolytatását követően, és függetlenül annak eredménytől az ordinárius az elvégzett vizsgálatot közli a Hittani Dikasztériummal, hogy az megfelelő döntést hozhasson.
4. Előzetes vizsgálatot követő eljárás
A delicta graviora ügyekben főszabály szerint bírósági büntetőeljárás vagy büntetés kiszabását célzó közigazgatási eljárás keretében születik döntés. Ezeket – amennyiben a feltételezetten elkövetett büntetendő cselekmény a Hittani Dikasztériumnak van fenntartva – lefolytathatja maga a Hittani Dikasztérium, vagy egy általa megbízott egyházi bíróság illetve ordinárius.
a. Mivel a delicta gravioria ügyeket rendszeresen bírósági eljárásokban tárgyalják, a CEICM szintjén a Szerb Köztársaság területén az Újvidéki Egyházmegyeközi Bíróság elsőfokú bírósága illetékes, míg a terület többi részén az egyes egyházmegyék vagy rendházak illetékesek (vö. Vos estis lux mundi, 2. cikk 1. §). A szóban forgó és a Hittani Dikasztériumnak fenntartott büntetendő cselekményeket vizsgáló büntetőeljárásban hármas bírói tanács jár el (vö. CIC 1425. kán. 1. §, 2°), amely munkáját ügyész és jegyző segíti. Amennyiben a Hittani Dikasztérium alsóbb szintű bíróságot bíz meg az elsőfokú eljárás lefolytatásával, úgy azt a nevezett hivatal utasításai szerint kell lefolytatni, amely minden esetben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet után.
b. Abban az esetben, ha a Hittani Dikasztérium közigazgatási eljárás lefolytatásával az ordináriust bízta meg, úgy ő az eljárásra vonatkozó minden egyéb jogszabály megtartása mellett köteles biztosítani a feljelentett klerikus védelemhez való alapvető jogát (vö. CIC 1720. kán.).
c. A sértett vagy az ilyenként kezelt személy törvényes képviselőjének joga van részt venni az eljárásban, és kérheti az elszenvedett kárának megtérítését (vö. CIC 1729. kán.).
d. A kiskorúak vagy kiszolgáltatott személyek bántalmazásában és szexuális kizsákmányolásában bűnösnek talált klerikusra általában kétféle egyházi intézkedés vonatkozhat:
– olyan büntetések, amelyek a szolgálatát teljesen vagy legalább oly módon korlátozzák, hogy a kiskorúakkal és kiszolgáltatott személyekkel való érintkezését kizárják. Ezeket az intézkedéseket továbbiak követhetik;
– egyházi büntetések, amelyek közül a legsúlyosabb a klerikusi állapotból való elbocsátás.
e. Örökre szóló büntetés főszabály szerint nem lehet kimondani vagy kinyilvánítani bíróságon kívüli határozattal (vö. CIC 1342. kán. 2. §), ezért amennyiben az ordinárius a nevezett büntetés kiszabását vagy kinyilvánítását határozati úton kívánja megvalósítani úgy a Hittani Dikasztérium előzetes felhatalmazását kell beszereznie (Normae 19. cikk. 2. §).
f. A Hittani Dikasztériumnak joga van ahhoz, hogy a Normae 2-6. cikkei szerinti nagyon súlyos eseteket, amelyekben az elkövetett bűntetendő cselekmény nyilvánvaló és a vádlottnak lehetősége volt a védekezésre, az eljárás bármely szakaszában és fokán közvetlenül a pápa elé terjessze a klerikusi állapotból való elbocsátásról vagy a cölibátus kötelezettsége alóli felmentéssel együtt történő megfosztásról szóló döntés meghozatala céljából.
g. A klerikusnak, legyen szó bármely típusi eljárás alkalmazásáról, mindenkor biztosítani kell a szakszerű jogi és lelki segítséget, valamint a védelem jogát, továbbá igazságos és méltó ellátásban kell részesülnie.
h. A bűnösnek talált klerikusnak felelősséget kell vállalnia tetteiért és ezzel életének komoly megújításába kell kezdeni, ami megfelelő terápiás-rehabilitációs programokkal valósulhat meg az okozott károk helyreállítására való hajlandósága mellett.
i. A legsúlyosabb esetekben fel kell ajánlani a vádlottnak, hogy „laicizálását” saját maga kérje. Ezzel elveszíti klerikusi állapotát és az azzal járó jogokat, továbbá felmentést kap a cölibátus kötelezettségének megtartása alól. Ha a vádlottat állami bíróságon bűnösnek mondja ki, a Kongregáció az ügyet közvetlenül a római pápához küldheti a papi állásból való hivatalból való elbocsátás végett (Normae, 21. cikk, 2. §).
j. Ha a bűnösséget megállapító határozat vagy ítélet nem tiltja el véglegesen az elítélt klerikust a szent szolgálattól, az ordinárius mégis dönthet a klerikus nyilvános szolgálatba való visszatérésének megtiltásáról, ha ez a tisztség veszélyt jelent a kiskorúakra és/vagy a kiszolgáltatott személyekre, vagy botrányt okoz a közösség számára.
III. Az egyházi eljárás és az állami szervekkel való együttműködés
1. Az egyházi és az állami büntetőeljárás függetlensége
Bármely egyház eljárás a szóban forgó bűntetendő cselekmények kapcsán független az ugyanezen cselekmények esetében az állami jog szerint alkalmazott vagy kilátásba helyezett eljárás(ok)tól. Következésképpen az ordinárius nem hivatkozhat egy állami eljárás által hozott jogerős vagy még jogerőre nem emelkedett döntésre, hogy mentesüljön a saját értékelésének kötelezettsége alól és/vagy hogy ezt a határozatot vegye alapul a kánoni eljárás folyamán. Mivel azonban eltérőek, hogy az állami és egyházi jogrendszer mely cselekmények elkövetése esetében helyez kilátásba valamilyen büntető szankciót, ezért még ha nincs is folyamatban állami jog szerinti büntetőeljárás vagy ilyenre nem is kerülhet sor abból kifolyólag, hogy a szóban forgó cselekményt az világi jog nem rendeli büntetni, az ordinárius akkor is köteles megvizsgálni, hogy történt-e a kánonjogi értelemben büntetendő cselekmény, amennyiben ennek gyanújáról értesül.
2. Együttműködés az állami hatóságokkal
a. A kiskorúak és kiszolgáltatott személyek szexuális zaklatása nemcsak kánoni bűntetendő cselekmény, hanem az állami hatóságok által üldözendő bűncselekmény is (Szerb Köztársaság: „Krivični zakonik Republike Srbije”, Službeni glasnik RS, no. 85/2005, 88/2005 – corr, 107/2005 – corr., 72/2009, 111/2009, 121/2012, 104/2013, 108/2014, 94/2016 i 35/2019; Montenegró: „Krivični zakonik Crne Gore”, Sl. list RCG, nr. 70/2003, 13/2004 – corr. és 47/2006 és Sl. list CG, nr. 40/2008, 25/2010, 32/2011, 64/2011 – egyéb törvény, 40/2013, 56/2013 – corr, 14/2015, 42/2015, 58/2015 – egyéb törvény, 44/2017, 49/2018 és 3/2020; Észak-Macedónia: „Krivični zakonik Republike Makedonije”, Služben vesnik na Republika Makedonija, nr. 37/96, 80/99, 43/2003, 19/2004, 81/2005 és 73/2006; Koszovó: KODI NR. 06/L-074 „Penal i Republikës së Kosovës”, Gazeta Zyrtare e Republikës së Kosovës, Nr. 2/2019).
b. Azokban az esetekben, amikor a szóban forgó kánoni bűntetendő cselekmények miatt az állami jog alapján is büntetőeljárás indul, fontos, hogy az ordinárius együttműködjön az állami hatóságokkal. Ennek az együttműködésnek mindkét fél hatáskörén belül kell maradnia, az illetékes állami hatóságok előírásainak megfelelően.
c. Minden állampolgár köteles betartani az állami jogszabályok azon rendelkezéseit, amelyek a bűncselekmények állami hatóságoknak történő bejelentésére vonatkoznak (Szerbia: „Zakonik o krivičnom postupku Republike Srbije”, Službeni glasnik RS, nr. 72/2011, 101/2011, 121/2012, 32/2013, 45/2013, 55/2014 és 35/2019; Montenegró: „Zakonik o krivičnom postupku”, Sl. list CG, nr. 57/2009, 49/2010, 47/2014 – amerikai határozat, 2/2015 – amerikai határozat, 35/2015, 58/2015 – egyéb törvény és 28/2018 – amerikai határozat; Észak-Macedónia: „Zakon za krivičnata postapka”, Služben vesnik na Republika Makedonija, nr. 150/2010; Koszovó: Ligji Nr. 06/L-091 „Për Ndryshimin Dhe Plotësimin e Kodit të Procedurës Penale” Nr. 04/L-123).
d. Mivel a kiskorúak és kiszolgáltatott személyek szexuális zaklatásának és szexuális kizsákmányolásának bűncselekménye miatt hivatalból indul állami büntetőeljárás, amennyiben az ordináriusnak tudomásáról jut ennek ténye, úgy előzetes vizsgálatot kell kezdeményeznie annak érdekében, hogy megállapíthassa, hogy sor került-e kánoni értelemben vett büntetendő cselekmény elkövetésére.
IV. A gyógyulás és megújulás felé vezető út
1. A gyógyulás középpontjában álló áldozat
a. A katolikus egyház többször kifejezte sajnálatát az ártatlan áldozatokért, valamint azokért, akik visszaéltek a rájuk bízott egyházi tisztséggel. Az Egyház felhívása és bátorítása, hogy közel legyen az áldozatokhoz, és támogassa az igazság keresését, egyértelmű jele a feltárására és a gyógyulásra való törekvésnek.
b. A katolikus egyház a CEICM területén is arra hivatott, hogy a kiszolgáltatottak és szenvedők oldalára álljon, és hozzájáruljon a gyógyuláshoz és a megújuláshoz. A lelkipásztori vezetés megköveteli, hogy meghallgassa az áldozatokat, megmutatva nekik ezzel, hogy az egyház kész meghallgatni mindazt, ami velük történt, megérteni fájdalmukat, és kísérni őket a gyógyulás és megújulás nehéz útján. A gyógyulás folyamatának középpontjába elsősorban az áldozatot kell állítani, és nem az intézményt és a bántalmazót.
c. Minden felelős személy, aki az áldozatokat fogadja, meghallgatja, bármilyen formában segítséget nyújt nekik, legyen nagyon óvatos és legyen tudatában annak, hogy a kiskorúak és kiszolgáltatott személyek sérülékeny szexuális intimitásának megsértése olyan visszaélés, amely súlyos következményekkel jár. E cselekmények rombolhatják az áldozat fizikai, érzelmi és mentális egészségét, és befolyásolhatják a pszicho-szociális fejlődését. Ezek a következmények tovább súlyosbodnak, ha az áldozat hitelességét megkérdőjelezik, esetleg alábecsülik, és ha a bántalmazót bármilyen módon vagy eszközzel védeni próbálják. Egyes áldozatok hosszabb időn keresztül nem beszélnek a bántalmazásról különböző okok miatt: többek között szégyenérzet, saját felelősségük helytelen feltételezése, a következményektől való félelem és az attól való szorongás hogy nem hisznek nekik. Minden hívő, ki-ki a saját helyzetének megfelelően, cselekedeteivel vezesse az áldozat bizalmának elnyerését, legyen az igazság építője azáltal, hogy sürgős és igazságos lépéseket tesz az áldozat védelmében.
d. A gyógyuláshoz vezető út nemcsak elítélést, büntetést és bocsánatkérést igényel, hanem az áldozatokat és családjaikat ért gonoszságért és pusztításért való felelősség elismerését és annak vállalását is. Ezért az ordináriusnak vagy az általa ezzel megbízott személynek lelki, szociális, jogi és orvosi szakmai segítséget kell nyújtania az áldozatnak és családjának, tiszteletben tartva az áldozat szabadságát, hogy saját belátása szerint a legmegfelelőbb lépéseket tegye meg.
e. Minden áldozatnak joga van ahhoz, hogy ha egyházi személyek által elkövetett szexuális visszaélés bármely formáját elszenvedte, személyesen vagy a szülők vagy megbízottja útján tájékoztassa az illetékes Rendfőnököt, valamint az állami hatóságokat. A személyes tájékoztatás lehetővé teszi a rendi ordinárius vagy megbízottja számára, hogy késedelem nélkül beavatkozzon, különösen az áldozattal és a vizsgálat megindításával kapcsolatban az 1717. kánon értelmében.
f. Az áldozat – mint bárki más – lelkiismeretében köteles tanúságot tenni az igazság mellett. Hamis vád esetén az „áldozat” és a vádló súlyos bűnt követ el, nemcsak azért, mert valótlanságot állít, hanem azért is, mert ezzel súlyos kárt okoz a klerikus jó hírnevének, és szintén kárt okoz a hívek közösségének azzal, hogy alaptalan kétséget és aggodalmat kelte. Aki hamisan vádolja a klerikust a legsúlyosabb büntetendő cselekmények elkövetésével, ő maga követ el kánonjogi büntetendő cselekményt és egyes esetekben akár világi jog által is szankcionálandó cselekményt. Az igaztalanul megvádolt klerikusnak joga van az egyházi bíróság és az állami hatóságok előtt elégtételt kérni a súlyos rágalmazásért.
2. A sebek gyógyítása az egyházban és a társadalomban
a. A kiskorúak és kiszolgáltatott személyek egyházi szolgálattevők általi szexuális kihasználása olyan válságjel, amelynek fel kell hívnia a figyelmet a gyógyulás és megújulás fontosságára, amely teológiai, jogi, lelkipásztori és nevelési eszközökkel érhető el.
– A teológiai dimenzió, különösen a férfi és a nő teremtéséről, a bűnről, a szexualitásról, a nevelésről, a tekintélyről szóló elmélkedések, valamint az emberi szabadság misztériumának feltárása, amely képes önállóan választani a jó és a rossz, a szeretet és a gyűlölet, az önátadás és a felebarát kizsákmányolása között.
– A jogi dimenzió megköveteli, hogy a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos panaszok kezelése során is az egyház az igazságot keresse. Az igazság az igazságosság alapja, amely akkor érhető csak el, ha az egyház eljárásokra vonatkozó törvények jogszerűen kerülnek alkalmazásra. Ennek hiányában csak újabb visszaélés valósul meg, amelyből olyan helytelen, tévesen „lelkipásztorinak” nevezett megfontolások következnek, amelyek alapján annak veszélye fenyeget, hogy a megértés és az irgalmasság torz felfogása nevében eltekintenek egyesek a törvények következetes alkalmazásától.
– A lelkipásztori dimenzió a megtörtént rossz következményeinek enyhítésére, valamint az áldozatok és családjaik felé irányuló nemkívánatos jelenségek megelőzésére vonatkozik. Minden említett érintett iránti lelkipásztori gondoskodás magában foglalja az igazságot, az igazságosságot, a megértést és a védelmet.
– Az nevelési dimenzió feladata, hogy az egyházat és a társadalmat folyamatosan edukálva hívjuk fel a krisztusi közösség a figyelmet az emberi méltóságra.
V. Megelőzés
Az egész helyi egyház (püspöki konferencia, egyháztartományok, egyházmegyék, plébániák és egyházközségek) köteles különböző képzésekkel és más alkalmas módokon azon dolgozni, hogy tudatosítsa a krisztushívőkben a kiskorúak és kiszolgáltatott személyek védelmének fontosságát annak érdekében, hogy igy is megelőzzék további visszaélések elkövetését.
a. Az egyház minden tagjának, és különösen azoknak, akik ezen irányelvekben foglaltak kapcsán felelősséggel bírnak, az éberségére és elkötelezettségére van szükség a kiskorúakkal és a kiszolgáltatott személyekkel szembeni szexuális visszaélések megelőzése érdekében.
b. A megelőző intézkedések a nevelők interdiszciplináris képzésével és kiválasztásával, a jelöltek felvételi eljárásával, valamint a papnevelő intézetek oktatási programjával kezdődnek.
c. A felelősöknek (rektor és munkatársai) törekedniük kell arra, hogy a szemináriumba felvételét kérő jelöltről a lehető legkonkrétabb személyiségrajzot kapják. Ugyanakkor figyelembe kell venni a szentelésre jelentkező személyiségjegyeiben és viselkedésében viszonylag egyértelmű jeleket, különösen a szexualitáshoz való viszonyát, valamint az ebből a viszonyból eredő esetleges problémákat. Ki kell kérni pszichológus szakmai véleményét is. Pszichológiai tanácsadás csak és mindig a jelölt előzetes, kifejezett, tájékozott és szabad beleegyezésével alkalmazható. Ha olyan mutatók jelennek meg, amelyek a jelöltben kialakult esetleges anomáliákra utalnak, kötelező szakértőkkel konzultálni.
d. A szexualitás kérdésével való komoly szembesülés a jelölt képzésének szükséges része. A képzés során a jelölteknek meg kell ismerniük önmagukat, és mindegyiküknek képesnek kell lennie arra, hogy felismerje saját érzelmeit, személyiségjegyeit és esetleges olyan személyiségjegyeit, amelyek a hatékony lelkipásztori munkát megnehezíthetik számára, és a hozzáértő és türelmes vezetésnek segítenie kell őket a megfelelő megoldások keresésében.
e. A klerikusok élethosszig tartó – akár külső szakértők bevonásával – folyamatos és rendszeres képzése javíthatja a lelkipásztori és pedagógiai tevékenységük minőségét. A személyes válság pillanatai (a szó eredeti értelmében) az emberi lét szerves részét képezik, és a személyes épülésre kell használni őket. Az egyházi élet alapvető értéke, hogy ne beletörődünk az ilyen helyzetekbe, hanem azokat elviselve, felajánljuk egymásnak a szükséges segítséget. Bizonyos esetekben egy külső szakértő segítsége is nélkülözhetetlen.
f. A lelki vezetés a klerikus kezdeti és folyamatos képzésének szerves részét képezi. Ennek jelen kell lennie valamilyen új hivatal vagy feladat kezdeti szakaszában is és a személyes válság megnyilvánulásában egyaránt. Utóbbival való megküzdéshez az Ordinárius segítsége kérhető.
– a szakértő kifejezett útmutatásának segítségével az Ordinárius ajánlása szerint;
– a további felügyelet lehetőségét a rendtartóval egyetértésben.
g. Minden inkardináció, exkardináció, más részegyházba való ideiglenes vagy tartós szolgálat, más országba vagy részegyházba való áttelepülés esetén a klerikusnak be kell mutatnia a papi szolgálat gyakorlására való alkalmasságról szóló, az ordinárius által kiállított ajánlólevelet. A levélnek ki kell jelentenie, hogy a klerikus jó hírnévnek örvend azon a helyen, ahol korábban hivatalát gyakorolja, hogy soha nem volt felfüggesztve, hogy soha nem viselkedett helytelenül gyermekekkel, fiatalokkal és mentális nehézségekkel küzdő személyekkel szemben, és soha nem vádolták meg ilyesmiért, valamint hogy nincsenek megoldatlan problémái semmilyen függőséggel.
